Az Inconnu Csoport 1978-ban jött létre Szolnokon Bokros Péter, Molnár Tamás, Csécsey Mihály jóvoltából, majd a nyolcvanas évek elejétől csatlakozott Pálinkás Róbert, Phillipp Tibor és Serfőző Magdolna is. Tiszteletbeli tagja Krassó György, majd 1987. november 7-től Bereznay András lett. A művészcsoport kezdetben performanszokkal és happeningekkel jelentkezett, de a sorozatos rendőri zaklatások miatt Budapesten folytatta munkáját. Bekapcsolódott az ellenzék munkájába is; a Lajos utcában rendszeresen szervezett antikommunista kiállításokat, amelyeket a diktatúra rendőrsége hol megakadályozott, hol csak spicliket küldött a helyszínre.
Bokros Péter a „Megkezdődött a rendszerváltásra” így emlékezett vissza egy interjúban: „Krassó szeretett volna egy külön megemlékezést csinálni a Hősök terén, mert neki az volt a véleménye, ami egyébként az egész Inconnu Csoporté: Nagy Imrét a kommunisták azért temetik újra, hogy ezzel bűneiket megpróbálják helyrehozni. Krassó Gyuri lakásán röplapokat gyártottunk, amikor megjelent az amerikai követség egyik alkalmazottja, és üvöltve közölte, hogy »Krassó úr, ön holnap ezt a független megemlékezést nem csinálhatja meg!«. Sarkon fordult, és kiment. Mi meg meredten ültünk a helyünkön, és egyszerre mondtuk ki: csöbörből vödörbe kerültünk. Döbbenten tapasztaltuk azt, hogy az amerikaiak átvették a hatalmat. […] Azonban kiderült, hogy a titkosszolgálat a temetőt teljesen lezárta, oda csak buszokkal lehetett bemenni és azoknak, akik az ő embereik voltak.”
Bokros Péter az Inconnu Csoport tagjaként akár karriert is csinálhatott volna, de nem volt „helye” az elmúlt huszonhét évben sem. Nem ilyen rendszerváltást képzelt, de megőrizte a tisztességét.
Élete izgalmas volt, egy percig sem lehetett mellette unatkozni – mondta felesége és társa, Serfőző Magdolna. Szeretetén túl az volt a fontos, amit gondolt a világról, az erős hite az igazságban.
Forrás: mno.hu
Volt szerencsém ezt a remek embert személyesen is ismerni. Igaz én csak kb 15 éve ismertem, de nagyon sok ember példát vehetne róla az élet sok területén. Szerk: Kerkápoly Vilmos
Ceruza, mert mi így hívtuk a humoráról is híres volt: